Növekvő feszültségek: Miért lesz most nyugtalanabb a világ
A nemzetközi konfliktusok szaporodnak. És a diplomácia alig tud lépést tartani.
Aki követi a híreket, azt gondolhatná, hogy a világ kizökkent a normális kerékvágásból. Mindenütt forr a helyzet. Régi konfliktusok lángolnak fel újra, újak keletkeznek. És középen: egy világrend, amely egyre törékenynek tűnik.
Több mint csupán címlapsztori
A Közel-Keleten továbbra is feszült a helyzet. Minden békemegmozdulás ellenére egyes konfliktusok megoldhatatlannak tűnnek. Minden közeledési kísérletet új eszkalációk árnyékolnak be. A régió puskaportár marad.
Kelet-Európában a helyzet ugyan kissé lecsillapodott, de megnyugvásról szó sincs. Az árkok mélyek, a bizalmatlanság megmaradt. A gazdasági szankciók hatást fejtenek ki, de politikai megoldások nem látszanak.
A nagyhatalmak és érdekeik
Ami a helyzetet bonyolítja: a nagy játékosok teljesen eltérő célokat követnek. Az USA a csendes-óceáni térségbeli érdekeire koncentrál. Kína szisztematikusan építi ki befolyását. Oroszország újra szerepet akar játszani a világszínpadon. Európa próbál nem őrlődni a blokkok között.
Az eredmény? Függőségek, fenyegetések és tárgyalások összetett hálózata. „Új világrend" – mondják egyesek. Mások veszélyes hatalmi vákuumról beszélnek.
Afrika a fókuszban
Amit gyakran figyelmen kívül hagynak: sok jövőbeli konfliktus Afrikában keletkezhet. Erőforrás-konfliktusok, klímaváltozás, népességnövekedés – a keverék robbanásveszélyes. És miközben Európa a saját problémáival foglalkozik, mások már régen biztosítják befolyásukat a kontinensen.
Kína masszívan fektet be infrastruktúrába. Oroszország fegyvereket szállít. Európa régi gyarmati hatalmai veszítenek jelentőségükből. Ennek következményei vannak – nemcsak Afrikára nézve, hanem a globális biztonsági architektúrára is.
Mit jelent ez nekünk
Németország középen ül. Exportnemzetként függünk a stabil kereskedelmi útvonalaktól. NATO-tagként része vagyunk egy katonai szövetségnek. Az EU magállamként felelősek vagyunk az európai külpolitikáért.
Az idők, amikor ki lehetett maradni, lejártak. A semlegesség már nem opció.
Ugyanakkor a lakosságban nő a háborús fáradtság. Az emberek békét, stabilitást, tervezhetőséget akarnak. De a világ nem játszik együtt. A kérdés: meddig bírja ezt a feszültséget?
A vékony határ
A diplomaták „törékeny egyensúlyról" beszélnek. Senki sem akar nagy háborút. De a kis konfliktusok gyorsabban eszkalálódnak, mint gondolnánk. Egy rossz szó, egy téves megítélés – és hirtelen a szakadék szélén állunk.
A történelem megtanít minket: a háborúk nem egyik napról a másikra történnek. Rossz döntések sorozatából fakadnak. Kommunikációs összeomlásokból. Abból az érzésből, hogy nincs más választás.
A világ vékony határon egyensúlyoz. És mindannyian reméljük, hogy az értelem győz.
